A Magyar Békekör Egyesület 2019. évi elszámolása

2019. év pénzügyi eszközök                                           109.773 Ft

Átvezetési számla:                                                              41.000. Ft

Források:                                                                             48.320. Ft

Adomány:                                                                             26.647. Ft

Kiadás:                                                                                21.400. Ft

Banki ktg:                                                                                  867. Ft

Állami támogatás:                                                                        0 Ft

Külföldi támogatás:                                                                     0 Ft.

Nem adomány jellegű más támogatás:                                   0. Ft

A Magyar Békekör Egyesület teljes vagyona 2019 év:  93.700. Ft.

2020 Budapest június 30

Az elszámolás a Főkönyvi kivonat alapján készült.

Petráss László alelnök.

                                                                                                  

                                                                                                                                

IRÁN ÉRDEKELT A TERRORIZMUS VISSZASZORÍTÁSÁBAN

Domokos Lajos, a Magyar Békekör tudósítója jelenti:
A közel-keleti térség helyzetének javítására irányuló erőfeszítések a koronavírus-járvány alatt sem szüneteltek – hívta fel a Magyar Békekör tudósítójának figyelmét egy iráni forrás. Az érintett ankarai, moszkvai, teheráni vezetők telefonon, videó-konferenciákon egyeztettek az elmúlt hónapokban. Ennek köszönhető, hogy a járvány miatti diplomácia stopot követően Szergej Lavrov orosz külügyminiszter elsőként Mohammad Javad Zarif iráni kollégáját fogadta személyes találkozón, június 16-án. Az iráni diplomata Ankarából érkezett Oroszországba, ahol tárgyalásokat folytatott török partnerével, Mevlüt Çavuşoğluval.

A tárgyalások középpontjában mindenekelőtt a szíriai helyzet rendezése állt, s ezzel összefüggésben egy hamarosan Teheránban sorra kerülő hármas csúcstalálkozó megszervezése. Új lendületet kívánnak adni az kazahsztáni Asztanában – ma: Nur-Szultan – 2017-ben, Oroszország, Irán, Törökország felelősségvállalása mellett kezdődött tárgyalás sorozatnak. A cél, hogy a szíriai belső erők közötti konfliktusokat új alkotmány kidolgozásával oldják meg, s hogy hazatérhessen a Törökországba menekült 3,6 millió szír nagy része.

A hivatkozott iráni diplomáciai forrás azt is hangsúlyozta: Teherán az egész térségben érdekelt a terrorizmus visszaszorításában, a polgárháborúktól sújtott Közel-Kelet, az Öböl-térség viszonyainak konszolidálásában, a számára gazdasági lehetőségeket is kínáló újjáépítésben, az Iránban menedékre lelt három millió afgán, köztük félmillió gyerek, hazatérésében, a hatalmas méretekben zajló drogkereskedelem visszaszorításában. A forrás megemlítette: „Végső soron Európának is ez az érdeke, ha nem akarja, hogy újabb menekültáradattal kelljen szembenéznie. Ezért, aki Iránt támadja, szankciókkal sújtja, önmaga alatt is vágja a fát.”

A célzás nyilvánvaló: az USA-nak az Irán nukleáris tevékenységét korlátozó és az ellenőrzést lehetővé tevő egyezményből való 2018-as kilépése, és az az állítása, amit a nyugat-európai hatalmak – Nagy-Britannia, Franciaország, Németország – vezetői sem osztanak, miszerint Teherán megsérti az egyezményt, s emiatt kell kiszélesíteni az embargót vele szemben, ezúttal sem hozta meg a perzsa állam Washington által remélt gazdasági összeomlását. Ebben Kínának és Indiának, nem utolsó sorban Oroszországnak is szerepe van. Többek között árucsere-szerződések, regionális gazdasági együttműködés révén tartják fenn a kereskedelmet. Kína és Oroszország miatt arra sincs esély, hogy Washington az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül szerezzen érvényt akaratának.

Az amerikai kormány mesterkedései ellen Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is kikelt az említett, június 16-i találkozót követő sajtótájékoztatón. Többek között kijelentette: „Washingtonnak nincs joga Iránt büntetni az ENSZ Biztonsági Tanácsában meglévő hatalmával spekulálva, lényegében manipulálva az ENSZ Titkárságát, s magát a főtitkárt.” Hasonló szellemiség hatja át az orosz és az iráni külügyminiszter által aláírt, négyoldalas, tizenhárom pontból álló, moszkvai nyilatkozatot. Ez címében is megjeleníti, hogy Moszkva és Teherán annak jegyében akar érvényt szerezni a nemzetközi jog előírásainak, hogy minden állam egyenjogú.

Elítélik egyes államok bármilyen beavatkozását más államok belügyeibe vagy külpolitikájába azzal a céllal, hogy megdöntsék a törvényes kormányt. A nemzetközi kapcsolatokból kizárják a kettős mércét, s azt, hogy egyes államok mások fölé helyezve magukat olyan szankciókat vezessenek be, amelyek egy másik államban a legkiszolgáltatottabb tömegek helyzetét rendítik meg.

A Nyilatkozat 10. pontja szerint „Az Orosz Föderáció és az Iráni Iszlám Köztársaság a terrorizmus minden formáját és megnyilvánulását olyan, a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető globális fenyegetésként ítéli el, ami aláássa a nemzetközi jogon alapuló világrendet. Ezért a terrorizmust nem szabad semmilyen valláshoz vagy állampolgársághoz kapcsolni.”

Anélkül, hogy túlértékelnénk e gesztusokat, főleg a valláshoz kötődő kitételt, a Magyar Békekör tudósítója szerint egy olyan teokratikus állam esetében, ahol a vallási szempontok uralkodnak a világi meggondolások felett, érdemes odafigyelni a hangsúlyváltásra, amit a fenti idézet utolsó mondata tükröz. Más kérdés, hogy a nyugati hatalmi központokban, s főleg Washingtonban, ki akarják-e olvasni belőle ugyanezt – jegyezte meg a szerző, akinek részletesebb elemzését, a Bekiáltás blogon olvashatja az érdeklődő. Onnan származik a címkép is, amelyen Mohammad Javad Zarif iráni és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter aláírják a nyilatkozatot, ami határozottan jelzi, hogy Teherán együtt lép fel Moszkvával a washingtoni diktátum ellen. #

MAGYAR BÉKEKÖR VLAGYIMIR PUTYIN OROSZ ELNÖKNEK A II. VILÁGHÁBORÚ TANULSÁGAIRÓL ÍRT CIKKÉRŐL

     Amikor egy világhatalom nemzeti érdeke egybeesik az emberiség békéhez és együttműködéshez fűződő közös érdekével, képessé válik a nemzetközi viszonyok mélyreható átalakítására, és egy új etikai alapokon nyugvó világrend megteremtésére. Nincs az az ország a világon, amely  a II. világháborúból 27 millió emberélet árán győztesen kikerült Oroszországnál jobban érezné, mit jelent a béke. Oroszország, a Szovjetunió jogutódja, a világ legkorszerűbb katonai potenciáljának birtokában is a konfliktusok békés rendezését, a kompromisszumos megoldást, a békés együttélést vallja a magáénak. E tekintetben nemzeti érdeke egybeesik az emberiség közös érdekével – írja a Magyar Békekör Putyin orosz elnök II. világháború tanulságairól szóló cikkéről.

     A „nyugat alkonyaként” emlegetett korszakunkban nagy a kísértés arra, hogy a hanyatló társadalmi rendszer gondjain erőszakkal legyenek úrrá, és olyan szélsőséges eszközökhöz, módszerekhez folyamodjanak, amilyenekhez a nácik folyamodtak a II. világháború előtt és alatt, s melyeken csak világméretű összefogással sikerült felülkerekedni. 75 évvel a világháború vége után hatalmi helyzetben lévő körök Oroszországban (és Kínában) jelölik meg fő ellenségüket, mert a két keleti nagyhatalom véget akar vetni egyetlen állam világuralmának, és a nyugati civilizáció más országok kifosztásán alapuló prosperitásának. Putyin értésükre adja, hogy hamis illúziókban ringatják magukat, ha azt hiszik, hogy országát térdre kényszeríthetik. Az orosz ember 75 évvel a háború után is génjeiben hordozza a haza szeretetét, önfeláldozásra kész a haza védelmében, és önzetlenül kiáll mások szabadságáért is.  A hazafiasság ugyanúgy jellemző rá, mint a szovjet emberre volt, aki a Nagy Honvédő Háborúban legyőzte a nácikat, és felszabadította Európa népeit a náci uralom alól.

     Az amerikai The National Interest c. folyóiratban 2020. június 18-án „Valós tanulságok 75 évvel a II. világháború után” című angolul megjelent írásában Putyin olyan történelmi tényeket tár a világ elé, amelyeket még azoknak az oroszellenes nemzetközi köröknek is nehéz volna kétségbe vonniuk, amelyek pedig hajlamosak félremagyarázni és meghamisítani a történelmet, egyenlőségjelet tenni Hitler Németországa és Sztálin Szovjetuniója közé, s a Szovjetunióra hárítani a felelősséget a II. világháború kirobbantásáért. Mint teszi a lengyel politikai vezetés és az Európai Unió Parlamentje – nevez nevén közülük kettőt Putyin. Reagálásaikban az orosz elnök cikkére inkább tartózkodnak attól, hogy kétségbe vonják az elemzésben felsorakoztatott történelmi tényeket, hiszen azok dokumentumokkal bizonyíthatóak, érvek híján inkább sommás ítéletre adják a fejüket, és azzal próbálják kiütni a cikk élét, hogy célja a Nyugat ellenes propaganda gerjesztése, és a Nyugat megosztása. Pedig az orosz elnök nem csak állít cikkében, hanem igényt is tart mások ismereteire. Sürgeti a még alaposabb történelem-kutatást, és hasznosnak tartaná, ha a nyugati hatalmak is feloldanák a II. világháború előtti és alatti dokumentumok titkosítását, s ők is lehetővé tennék a közös történelemtudományi kutatást az igazság még jobb megismeréséért.

    Az orosz elnök arra törekszik a II. világháborúhoz vezető okok dokumentált feltérképezésével, hogy követendő példának állítsa jelenre és jövőre nézve a náci-fasizmus elleni koalíciót, és rámutasson, micsoda erő rejlik az összefogásban a békét és az emberiség fejlődését szolgáló humanista célokért. A közös történelmi tapasztalat alapot nyújthat az egymás iránti bizalomhoz, és a sikeres tárgyalásokhoz bolygónk stabilitásáról, biztonságának fokozásáról, minden állam jóléte és felvirágzása érdekében – vallja. A világháborúban létrejött koalíció politikai akaraton múlott, és erre ma is szükség van. „Politikai akarat szükséges ahhoz, hogy együtt beszéljünk a jövőről” – írja –, és megköszöni Hszi Csin-ping kínai, Emmanuel Macron francia, Donald Trump amerikai elnöknek, és Boris Johnson brit miniszterelnöknek, a Biztonsági Tanács állandó tagjának, egyúttal atomhatalmak vezetőinek, hogy készek részt venni az általa kezdeményezett öthatalmi csúcstalálkozón.

A II. világháborúhoz vezető okokról

A második világháborút kiváltó okok elsősorban az I. világháború utáni döntésekből fakadnak – írja Putyin. A Versailles-i szerződés az igazságtalanság jelképévé vált Németország számára. (És nem csak Németország számára – jegyzi meg a MB.) Németország kifosztásával járt az Antant részéről. Óriási jóvátételre kényszerítették, gazdaságát kiszipolyozták. Hűen tükrözte a valóságot Ferdinand Foch marsall, a szövetséges haderő főparancsnokának véleménye a Versalles-i szerződésről: „Ez nem béke. Ez fegyverszünet húsz évre”. A náciknak könnyű volt meglovagolniuk a német nemzeti megalázottság érzésvilágát, ügyesen kihasználták az emberek indulatait, és propagandájukkal a „Versailles-i örökség” felszámolásáról, Németország letűnt hatalmának helyreállításáról, belevitték a népet egy újabb háborúba.
     Az újabb világégéshez, paradox módon az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok is hozzájárult a német hadiiparba történt beruházásaival, arisztokráciájuk és politikai elitjük egy része pedig támogatta a radikális, szélsőjobboldali mozgalmakat Németországban csakúgy, mint Európa szerte –írja. 
     A Versailles-i világrendet számos konfliktus és határvillongás tarkította, tekintettel a véletlenszerűen meghúzott határokra, területvitákat, kölcsönös területi követeléseket idézett elő, egyszóval időzített bomba volt – írja.
     Csődöt mondott a béke fenntartására létesített Népszövetség is. Süket fülekre talált a Szovjetunió többszöri felhívása, hogy teremtsenek kollektív biztonsági rendszert, és kössenek kelet-európai és csendes-óceáni paktumot az agresszió elkerülése érdekében. A Népszövetség nem akadályozta meg, hogy Olaszország megtámadja Etiópiát, nem akadályozta meg a spanyol polgárháborút, a japán agressziót Kína ellen, sem pedig az Anschlusst.
     A müncheni egyezmény, amit Putyin „müncheni árulásnak„ nevez, a Népszövetség teljes egyetértésével jött létre. Hitler és Mussolini mellett a brit és a francia vezetők is részeseivé váltak Csehszlovákia felosztásának. Putyin megírja, hogy miközben Hitler szívesen látott vendég volt Európa fővárosaiban, Sztálin nem süllyedt odáig, hogy találkozzon vele. 
     Mint írja, Csehszlovákia feldarabolásában Németország mellett  szerepet játszott Lengyelország is. Előre megállapodtak, melyikük, melyik országrészt kapja. „Lengyelország tisztában volt azzal, hogy annexiós terveinek csak Hitler támogatásával szerezhet érvényt” – írja, és idézi Hans Adolf von Moltke varsói német nagykövet jelentését Józef Beck lengyel külügyminiszterrel folytatott 1938. október 1-i megbeszéléséről: „Beck úr háláját fejezte ki a lengyel érdekek lojális kezeléséért a müncheni konferencián, valamint a cseh konfliktusban tanúsított őszinte kapcsolatért. A lengyel kormány és közvélemény teljes mértékben méltányolja a Führer magatartását”. Csehszlovákiát brutálisan és cinikusan feldarabolták. Münchennel megsemmisültek azok a formális, törékeny garanciák is, amelyek a földrészen még megmaradtak. Megmutatta, hogy a megállapodások nem jelentenek semmit. A müncheni árulás kiváltó oka volt a II. világháborúnak, és elkerülhetetlenné tette azt – írja az orosz elnök, majd megjegyzi: „Manapság az európai politikusok, különösen a lengyel vezetők szőnyeg alá akarják söpörni a müncheni árulást. Miért? Azért, mert országaik megsértették kötelezettség vállalásaikat, és támogatták a müncheni árulást, néhányan pedig még részt is vettek Csehszlovákia felosztásban. De ez nem az egyetlen oka. A másik oka az, hogy kissé kínos emlékezniük arra, hogy azokban az 1938-as drámai napokban egyedül a Szovjetunió állt ki Csehszlovákia mellett” – válaszol a kérdésre. Idézi Józef Lipski berlini lengyel nagykövet Hitlerrel folytatott találkozója előtt a lengyel külügyminiszter, Józef Beck 1938. szeptember 19-i keltezésű levelét, melyben többek között ez áll: „… a lengyel kormány tavaly négyszer utasította el a Csehszlovákia védelmére irányuló javaslatot”. Putyin megállapítja: noha a csehek és a szlovákok fő szövetségese volt, Nagy-Britannia és Franciaország sorsára hagyta Csehszlovákiát, arra törekedett, hogy a nácik figyelmét Kelet felé irányítsa, hogy Németország és a Szovjetunió elkerülhetetlenül összecsapjon egymással, és kivérezzen. A Nyugat nem csak a Harmadik Birodalommal szemben folytatott megbékélési politikát, hanem az Anti-Komintern Paktum további két résztvevőjével, Olaszországgal és Japánnal szemben is. Bizonyíték rá az 1939. nyarán született brit-japán egyezmény, mely szabad kezet adott Tokiónak Kínával szemben. 
     „A müncheni árulás megmutatta a Szovjetuniónak, hogy a nyugati országok a szovjet érdekek figyelembevétele nélkül foglalkoznak biztonsági kérdésekkel. Sőt, szükség esetén még szovjet-ellenes frontot is létrehozhatnak” – írja Putyin. Ezzel szemben a Szovjetunió már 1939. nyarán erőfeszítést tett arra, hogy Hitler-ellenes koalíciót hozzon létre Nagy-Britanniával és Franciaországgal közösen. A Vörös Hadsereg tárgyalással megbízott vezetőinek felhatalmazásuk volt arra, hogy 1939. augusztusában katonai megállapodást kössenek a Moszkvában tárgyaló brit és francia delegációval a három ország és Európa agresszióval szembeni védelméről. És bár a nyugati felek kitértek egy ilyen megállapodás aláírása elől, a tárgyalások mégis fontosnak bizonyultak a későbbi antifasiszta koalíció kialakulásához vezető úton. De tudni kell, hogy Beck lengyel külügyminiszter véglegesnek és megváltoztathatatlannak minősítette a szovjet-ellenes lengyel politikát – írja.
A Molotov-Ribbentrop paktumról és Lengyelország cserbenhagyásáról  
     A Szovjetunió ilyen körülmények között kötött megnemtámadási szerződést Németországgal. El akarta kerülni a kétfrontos harcot, Nyugaton Németországgal, Keleten Japánnal. Sztálin és a szovjet vezetők ezt a tényleges fenyegetést szem előtt tartva „időt akartak vásárolni”  az ország védelmének megerősítéséhez. Putyin cikkének ezen a pontján megírja: Sztálint jogosan lehet sok mindennel vádolni, különösen a saját népével szemben elkövetett szörnyűségekért, a tömeges megtorlásokért, de azzal nem, hogy ne lett volna tisztában a Szovjetunió nemzetközi helyzetével. 
     „Manapság sok spekulációt hallunk, és vádakkal illetik a modern Oroszországot az akkor aláírt megnemtámadási paktummal kapcsolatban. Igen, Oroszország a Szovjetunió jogutódja, ezeréves történelmének elidegeníthetetlen része a szovjet időszak annak minden diadalával és tragédiájával. De emlékezzünk arra is, hogy a Szovjetunió jogi és erkölcsi értékelést adott az úgynevezett Molotov-Ribbentrop-paktumról! A Legfelsõbb Tanács 1989. december 24-i állásfoglalásában hivatalosan elítélte a szerződés titkos jegyzőkönyveit, és olyan „személyes hatalmi cselekedet” eredményének minősítette őket, amelyek semmiképpen sem tükrözték „a szovjet emberek akaratát, hiszen ők nem vállaltak felelősséget az összejátszásért” – idézte a határozatot. Putyin megjegyzi: míg Oroszország hivatalosan is elítélte a hitleri Németországgal kötött titkos megállapodását, mások inkább véka alá rejtik a nácikkal kötött együttműködési egyezményeiket, hallgatólagos, olykor pedig nyílt és közvetlen közreműködésüket a nácik barbár terveinek megvalósításában. Példaként idézi J. Lipski berlini lengyel nagykövet Hitlerrel folytatott 1938. szeptember 20-án tett kijelentését: „… a zsidó-kérdés megoldásáért ragyogó emlékművet fogunk építeni Varsóban az ön tiszteletére”. Az orosz elnök értésre adja, hogy ideje volna feloldani a titkosítást az angol-német tárgyalásokról. Sürgetjük, hogy minden állam nyissa meg archívumát és tegye közzé eddig ismeretlen dokumentumait a háborús és a háború előtti időszakról. Készen állunk széleskörű együttműködésre és közös kutatási tervek megvalósítására a történészekkel – tudatja.
     Lengyelország tragédiájáért kizárólag a lengyel vezetést terheli a felelősség, mert megakadályozta a katonai szövetséget Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió között, megbízott nyugati partnereinek segítségében, ezzel pedig vágóhídra vitte saját népét – írja Putyin. Méltatja a lengyel hadsereg hősies ellenállását a német megszállókkal szemben, magatartásukat szembeállítja azoknak a lengyel katonai és politikai vezetőknek a magatartásával, akik 1939. szeptember 17-én magára hagyták népüket, és Romániába menekültek, miközben még folytak a harcok a nácik ellen. Nyugati szövetségesei cserben hagyták Lengyelországot, nyíltan elárulták Lengyelországgal szemben vállalt kötelezettségeiket. Kezdetét vette a „furcsa háború”. 
     Putyin idézi Alfred Jodl tábornoknak, a Wehrmacht egykori műveleti főnökének a nürnbergi perben tett kijelentését: …” 1939-ben csak azért nem szenvedtünk vereséget, mert az a körülbelül 110 francia és brit hadosztály, amely nyugaton állt 23 német hadosztállyal szemben, Lengyelországgal folytatott háborúnk alatt teljesen tétlen maradt." 
     Az orosz elnök cikke szerint a Molotov-Ribbentrop paktum titkos jegyzőkönyve lehetővé tette ugyan, hogy a szovjet csapatok előre nyomuljanak egészen a Visztula-Narew-San vonaláig, de Moszkva Berlin sorozatos sürgetése ellenére sem szánta rá magát a katonai lépésre, hanem húzta-halasztotta, amíg csak tudta. (1939. szeptembere.) Csak szeptember 17-én lépett, amikor teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy-Britannia és Franciaország nem segít a lengyeleknek, a gyors német előrenyomulás viszont azzal fenyegetett, hogy a Wehrmacht néhány tíz kilométernyire kerül Minszkhez, ez pedig roppant előnytelen lett volna hadászati szempontból egy háború esetén a nácikkal. Figyelembe vették ezen kívül a breszti, grodnói, przemyśli zsidó lakosság fenyegetettségét is, hiszen a nácikkal kollaboráló helyi antiszemita nacionalisták le akartak számolni velük. A Szovjetunió nem akart a németek oldalán harcolni, kénytelen-kelletlen lépett, nem nyomult előre a Visztula-Narew-San vonaláig, hanem megállt a Curzon vonalhoz közel, melyet az Antant 1919-ben Lengyelország keleti határaként vont meg. Mivel a szovjet csapatok a német sürgetés ellenére sem szállták meg a Molotov-Ribbentrop paktumban megjelölt országrészt, a németek azt is elfoglalták – hivatkozik Putyin a tényekre. Mint köztudott, a múlthoz nem lehet hozzáadni semmit. Ezért csak azt mondom, hogy 1939. szeptemberében a szovjet vezetésnek lehetősége volt arra, hogy a Szovjetunió nyugati határait még távolabbra, nyugatra tolja ki, egészen Varsóig, mégis úgy döntött, hogy nem teszi. 
     1939. szeptember 28-án német-szovjet barátsági szerződés születik, részeként tikos záradékkal az új államhatárokról, nevezetesen arról a demarkációs vonalról, amely a két hadsereg között ténylegesen húzódott. 
     Hadászati és védelmi céljai érdekében a Szovjetunió 1939 őszén bekebelezi Lettországot, Litvániát és Észtországot. Teszi ezt szerződéses alapon, a választott hatalmi szervek egyetértésével. Ez összhangban állt az akkori nemzetközi joggal – jelzi Putyin. 1939 októberében Litvánia visszakapta Vilniust és a környező területeket, amelyeket korábban Lengyelországhoz csatoltak. A Szovjetunió balti köztársaságai megőrizték kormányzati testületeiket, nyelvüket és képviselettel rendelkeztek a Szovjetunió magasabb állami struktúráiban – írja. 

Hitler újra és újra megpróbálta megnyerni a Szovjetuniót a Nagy-Britanniával szembeni hadviseléshez. Utolsó kísérletét 1940. novemberben tette, Molotov berlini látogatásakor, de a szovjet külügyminiszter, Sztálin instrukciója alapján csak általánosságban tárgyalt arról a német kezdeményezésről, hogy a Szovjetunió csatlakozzon a német-olasz-japán tengelyhez. A Magyar Békekör ezzel kapcsolatban megjegyezte: ennek a tárgyalásnak az egyik érdekessége az volt, hogy német részről, Japánnal egyetértésben arra biztatták a Szovjetuniót, hogy az Indiai-öböl felé terjeszkedjen. Molotov jelezte, hogy alkalmatlannak tartja a témát. November 25-én a Szovjetunió a németek elé terjesztette feltételeit a csatlakozásról a Hitler ajánlotta szövetséghez. Ezeket a feltételeket, köztük a német csapatok kivonását

Finnországból, valamint a bolgár-szovjet kölcsönös segítségnyújtási szerződést eleve úgy fogalmazták meg, hogy Berlin ne fogadhassa el őket. Hitlernek be kellett látnia, hogy nem tud mit kezdeni a Szovjetunióval, így decemberben aláírta a Barbarossa tervet. Szeretném ezzel kapcsolatban kiemelni a következőket – teszi hozzá az orosz államfő -, „A nyugati országok abban az időben ténylegesen egyetértettek a szovjet akciókkal, elismerték a Szovjetunió szándékát nemzetbiztonságának szavatolására. 1939. október 1-jén, Winston Churchill, az akkori Admiralitás első ura, a rádióban mondott beszédében kijelentette: "Oroszország hideg önérdekű politikát folytatott... De az orosz hadseregeknek ezen a vonalon kell állniuk. [Az új nyugati határnak szánták], egyértelműen szükséges volt Oroszország biztonságához a náci fenyegetéssel szemben." 1939. október 4-én, a Lordok Házában, Halifax brit külügyminiszter így szólt: "... emlékeztetni kell arra, hogy a szovjet kormány akciója lényegében az volt, hogy a határt a vonal előtt húzza meg, amelyet a Versailles-i konferencián Lord Curzon ajánlott.  - Én csak idézem a történelmi tényeket – írja Putyin, majd kitér a kiemelkedő brit politikus és államtitkár, D. Lloyd George kijelentésére: "Az orosz hadseregek elfoglalták azokat a területeket, amelyek nem lengyelek, és amelyeket Lengyelország az első világháború után erőszakkal meghódított a német területekkel együtt."
R.A. Butler brit külügyminiszter-helyettes 1939. október 17-én ennél is messzebbre ment, amikor Majszkij londoni orosz nagykövetnek azt mondta, hogy a brit kormány szerint Nyugat-Ukrajnának és Fehéroroszországnak nem kellene feltétlenül visszakerülnie Lengyelországhoz. A brit kormány kielégítőnek tartana egy etnikai alapon nyugvó, szerény méretű Lengyelországot orosz, német, francia és brit garanciával. Chamberlain miniszterelnök fő tanácsadója, H. Wilson pedig 1939. október 27-én egyenesen azt mondta Majszkijnak, hogy Lengyelország függetlenségét etnográfiai alapon kell helyreállítani Nyugat-Ukrajna és Fehéroroszország nélkül.
     A brit hozzáállásban bekövetkezett változás a brit-szovjet kapcsolatok javulásának lehetőségére utalt, és előszobája volt a Hitler-ellenes koalíció létrejöttének. Churchill a Szovjetunióval szembeni ismert ellenérzése dacára a brit alsóházban 1939. májusban azt mondta, hogy „Halálos veszélybe kerülünk, ha elmulasztunk nagy szövetséget kovácsolni az agresszióval szemben. Őrültség volna mellőzni a természetes együttműködést Szovjet-Oroszországgal”.
     Putyin leszögezi: a II. világháború nem egyik napról a másikra robbant ki, nem volt váratlan. „A Lengyelország elleni német agresszió nem a semmiből jött, hanem az akkori világpolitika számos tendenciájának és tényezőjének következményeként. Az összes háború előtti esemény közös halálos láncolatba fonódott össze. Az emberiség történetének legnagyobb tragédiáját előidéző fő tényező mégis az állami egoizmus, a gyávaság, az erősödő agresszorral szembeni megbékélés, és a politikai elit akarathiánya volt a kompromisszum fellelésére” – írja.
     Az orosz elnök tisztességtelennek tartja azt az állítást, hogy a II. világháború kirobbanásának fő oka Ribbentrop náci külügyminiszter kétnapos moszkvai látogatásában keresendő. „Bizonyos mértékig valamennyi vezető ország felelős a háború kitöréséért. Mindegyik végzetes hibákat követett el, arrogánsan azt hitte, hogy felülkerekedhet a többieken, egyoldalú előnyöket biztosíthat magának, és távol tarthatja magát a közelgő világkatasztrófától. Ez a rövidlátás, a kollektív biztonsági rendszer létrehozásának megtagadása sok millió ember életébe került és szörnyű veszteségeket okozott” – állítja.
 
A II. világháború utáni világrend felszámolására irányuló kísérletekről
 
     Cikkében Putyin értésre adja, hogy nem akar a bíró szerepében tetszelegni, elítélni vagy felmenteni bárkit is, sem új nemzetközi információs konfrontációba fogni történelmi síkon, hanem arra biztatja a különböző országok tudósait, hogy kiegyensúlyozottan tárják fel, mi is történt. „Mindnyájunknak szükségünk van az igazságra és a tárgyilagosságra” – írja -, majd sajnálattal állapítja meg, hogy nem mindenki gondolkodik így. Szóba hozza az Európai Parlamentet, mely 2019. szeptember 19-én „Az európai emlékezés fontossága Európa jövője szempontjából” című határozatában azzal vádolta meg a Szovjetuniót, hogy Németországgal közösen robbantotta ki a II. világháborút. „Mondanom sem kell, hogy Münchenről szó sem esik benne” – jegyzi meg Oroszország elnöke. Putyin szerint az ilyen, és ehhez hasonló irományok, mert hiszen nem lehet őket határozati dokumentumnak nevezni, arra irányuló politikára utal, hogy felszámolják a háború után kialakult világrendet. Hiszen még azoknak az államoknak a képviselői is megszavazták, amelyek egyetértettek a nürnbergi bíróság következtetéseivel, és részt vettek az új nemzetközi intézményi rendszer kialakításában. „Hadd emlékeztessem önöket e tekintetben arra, hogy az európai integráció folyamata, amely magában foglalja a megfelelő struktúrák, köztük az Európai Parlament létrehozását, csak a múltból levont tanulságok, valamint annak pontos jogi és politikai értékelésének köszönhetően vált lehetővé. És azok, akik szándékosan megkérdőjelezik ezt a konszenzust, aláássák az egész háború utáni Európa alapjait” – ad hangot véleményének. Kemény szavakkal szól azokról, akik a II. világháború befejezésének 75. évfordulóján csak a nyugati szövetségeseket említik a Hitler-ellenes koalíció tagjaiként, a Szovjetunióról pedig szót sem ejtenek. Mások ledöntik azoknak a szobrát, akik életüket áldozták országaik felszabadításáért a náci megszállás alól. Utal a neo-náci ideológia újraéledésére, az egykori kvizlingek, Bandérák dicsőítésére, azokra a kollaboránsokra, akik még a nácikon is túltettek rémtetteikben, kései utódaik pedig gyilkolnak, embereket égetnek meg. (Utalás az odesszai szakszervezet székházában elkövetett 2014. május 1-i tömeggyilkosságra – MB.) 
     „Visszaüt, ha nem tanulunk a történelemből! Mi ragaszkodunk a dokumentált történelmi tényeken alapuló igazsághoz” – írja -, majd leszögezi: „Teljes felelősséggel állíthatom, hogy nincs olyan archív dokumentum, amely alátámasztaná azt az állítást, hogy a Szovjetunió preventív háborút akart volna indítani Németország ellen. A szovjet katonai vezetés valójában olyan doktrínát követett, miszerint agresszió esetén a Vörös Hadsereg haladéktalanul szembeszáll az ellenséggel, támadást intéz ellene, és az ellenség területén folytatja a háborút. De ilyen stratégiai tervek semmilyen arra irányuló szándékot nem tartalmaztak, hogy előzetesen megtámadják Németországot”. A Szovjetunió honvédelemre készült, a szovjet vezetők sok félrevezető, hamis információ mellett, valós információt kaptak a készülő náci agresszióról. A háborút megelőző hónapokban intézkedéseket hoztak a harckészültség javítására, ideértve a katonai szolgálatot teljesítő személyek egy részének titkos toborzását a katonai kiképzéshez, valamint az egységek és tartalékok áthelyezését a belső katonai körzetekből a nyugati határokhoz. A háború nem érte váratlanul az embereket, felkészültek rá. A náci támadás pusztító ereje mégis példátlan volt. 1941. június 22-én a Szovjetunió a világ legerősebb, legmobilizáltabb és legképzettebb hadseregével szembesült, szinte egész Európában működő ipari, gazdasági és katonai potenciállal. Nem csak a Wehrmacht, hanem a németek csatlósai, az európai kontinens sok más államának katonai kontingensei is részt vettek a halálos invázióban. Természetesen a félelem, a zavar és a kétségbeesés hatalmába kerített néhány embert. Volt árulás és dezertálás. Éreztette hatását az ország megosztottsága, amit a forradalom és a polgárháború okozott, a nemzeti történelem, a hagyományok és a hit megcsúfolása, amivel a bolsevikok próbálkoztak, különösen hatalomra jutásuk első éveiben. De a szovjet állampolgárok és külföldön élő honfitársaink abszolút többségének általános hozzáállása más volt. Meg akarták menteni az anyaországot odaadással és elfojthatatlan szenvedéllyel. Az emberek igazi hazafias értékekben leltek támpontokra – írja. A náci stratégáknak az volt a meggyőződésük, hogy egy ilyen soknemzetiségű állam könnyen sarokba szorítható, s a háború majd kiélezi a nemzetek közötti feszültségeket. Hitler mondta: „Oroszország hatalmas területein élő népekkel kapcsolatos politikánknak arra kell irányulnia, hogy minden módon szítsa az ellentéteket és megossza őket”.
 
Összehasonlító adatok a nyugati szövetségesekkel
 
     Putyin ez után tételesen felsorolja a szovjet hadsereg és a Szovjetunió népeinek hősiességét a Nagy Honvédő Háborúban. Eddig nem ismert statisztikai adatokkal szolgál arról, hogy a szovjet fronton töltött német katonanapok száma tízszer magasabb volt az összes többi fronton eltöltött katonanapokénál. A Szovjetuniónak kellett szembeszállnia a német harckocsi állomány négyötödével, és a légierő kétharmadával. Az antifasiszta koalíció frontjain harcoló német haderő 75 százalékát a Szovjetunió ellen vetették be. A tengelyhatalmak 626 hadosztályt vonultattak fel a Vörös Hadsereg ellen, köztük 508 német hadosztályt. 
     „Mindig hálásak leszünk a szövetségeseknek a Vörös Hadsereg számára lőszerrel, alapanyagokkal, élelemmel és felszerelésekkel nyújtott segítségéért. Ez a segítség jelentős volt, a Szovjetunió teljes katonai termelésének körülbelül 7 százaléka” – számolt be róla. 
     27 millió szovjet ember halt meg a frontokon, német hadifogságban, halt éhen, vesztette életét bombázásban, gettóban és a náci haláltáborokban. Minden hét szovjet állampolgár közül egy odaveszett. Nagy-Britannia esetében az arány 1:127, az Egyesült Államok esetében pedig 1:320. Franklin Delanoe Roosevelt 1942. április 28-i szavai szerint „Ezek az orosz erők több ellenséges katonát, repülőgépet, tankot és ágyut pusztítanak el, mint az Egyesült Nemzetek együttvéve”. Winston Churchill pedig Sztálinnak küldött 1944. szeptember 27-i üzenetében azt írja, hogy „az orosz hadsereg belezte ki a német katonai gépezetet”. 
      Putyin megírja, hogy a Szovjetunió mindig teljesítette szövetségeseivel szemben vállalt kötelezettségeit, és segítő kezet nyújtott nekik. Példaként hozza fel a Vörös Hadsereg 1945. januári fehéroroszországi offenzíváját a német haderő ellen, amivel meghiúsította a Wehrmacht utolsó nagy offenzíváját a nyugati fronton, az Ardennekben. Három hónappal a Németország felett aratott győzelem után, a jaltai megállapodásokkal teljes összhangban, a Szovjetunió hadat üzent Japánnak, és legyőzte az egymilliós Kvantung-hadsereget. A szovjet vezetés még 1941. júliusában kinyilvánította, hogy a fasiszta elnyomók elleni háborúnak nem csak országunk felszabadítása a célja, hanem a fasizmus igája alatt nyögő valamennyi európai nép felszabadítása is – írja. 1944 közepére az ellenséget a szovjet terület szinte egészéből kiűzték, de még le kellett fejezni saját barlangjában is. Így a Vörös Hadsereg elindította felszabadító misszióját Európában. Egész nemzeteket mentett meg a pusztulástól, a rabszolgaságtól, és a holokauszt horrorjától. Szovjet katonák százezrei áldozták életüket érte. Karl Renner ideiglenes osztrák kancellár írta: az osztrákok sohasem fogják elfelejteni az élelmiszer segélyt, amelyet a szovjet vezetéstől kaptak, hogy enni adhassanak a lakosságnak. 
     Az orosz elnök emlékeztet arra, hogy a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék nem csak a náci politika és háborús bűnök, így az emberiség ellen elkövetett bűn, a népirtás, az etnikai és vallási tisztogatás, az antiszemitizmus és az idegengyűlölet felett mondott ítéletet, hanem a nácik cinkosai, és különféle kollaboránsai felett is. „Álláspontunk ma is változatlanul az, hogy nem lehet mentség a náci kollaboránsok bűncselekményeire, az ő bűneik nem évülhetnek el. Döbbenetesnek tartom, hogy bizonyos országokban elmaszatolják a nácikkal való együttműködést, és hirtelen azonosítják őket a második világháború veteránjaival. Elfogadhatatlannak vélem, hogy a felszabadítókat azonosítsák a megszállókkal. A náci kollaboránsok dicsőítése egyet jelent apáink és nagyapáink emlékének elárulásával, azoknak az elveknek az elárulásával, amelyek egyesítették a népeket a nácizmus elleni küzdelemben” – jelenti ki cikkében Oroszország elnöke.
 
A II. világháború fő tanulságairól
 
     A II. világháború legfőbb tanuláságának Putyin azt tartja, hogy különböző világnézetű, államfelfogású, érdekű, kultúrájú országok nagy politikai akarattal felülkerekedtek ellentmondásaikon és preferenciáikon, és a béke valós érdekeit helyezték előtérbe. Ennek eredményeként képesek voltak megállapodásra jutni és megoldást találni, ami az egész emberiség hasznára vált. „A győztes hatalmak olyan rendszert hagytak ránk, amely több évszázad szellemi és politikai törekvéseinek lényegét fejezi ki. A konferencia-sorozattal - Teherán, Jalta, San Francisco és Potsdam - lefektették egy olyan világ alapjait, amelyben a legélesebb ellentmondások ellenére 75 éve nem volt globális háború” - írja. „A történelmi revizionizmus, amelynek megnyilvánulásai most Nyugaton megfigyelhetőek, főképp a második világháború tárgyát és kimenetelét illetően, azért veszélyes, mert durván és cinikusan eltorzítja a békés fejlődés jaltai és San Francisco-i konferencián 1945-ben kidolgozott alapelveit. Jalta és az akkori egyéb döntések legfontosabb történelmi eredménye a megállapodás egy olyan mechanizmusban, amely lehetővé tette a vezető hatalmaknak, hogy a diplomácia keretei között találjanak megoldást nézetkülönbségeikre”. „Az ENSZ Biztonsági Tanácsának szerkezetét úgy fejlesztették ki, hogy a békegaranciák a lehető legkonkrétabbak és leghatékonyabbak legyenek. Így jött létre a Biztonsági Tanács állandó tagjainak intézménye és a vétójog, mint kiváltságuk és felelősségük záloga”. A vétó a közvetlen konfrontáció ésszerű alternatívája. Azt jelenti, hogy az öt nagyhatalom tudomásul veszi, ha egyikük számára elfogadhatatlan egy határozat, mert szemben áll az érdekeivel. A többiek pedig felhagynak minden arra irányuló kísérlettel, hogy egyoldalúan cselekedjenek. Így vagy úgy kompromisszumra kell jutniuk. A II. világháborúban együttműködő Három Nagy megállapodásainak köszönhetően a hideg háború éveiben is rendelkezésre állt egy olyan intézményi eszköz, mellyel elkerülhettek egy újabb globális háborút. Az orosz államfőnek nincs kétsége afelől, hogy az ENSZ rendszere feszültséggel terhes, munkája nem olyan hatékony, mint amilyennek lennie kellene. Mégis úgy véli, hogy az ENSZ betölti elsődleges szerepét, hiszen a BT az egyetlen alkalmas mechanizmus arra, hogy elejét vegyék egy nagyobb háborúnak, vagy globális konfliktusnak. Felelőtlennek tartja a vétójog megszüntetésére irányuló felhívásokat. Ha a vétőjog megszűnne, az ENSZ visszasüppedne a Népszövetség szintjére, és semmilyen hatást sem tudna gyakorolni a nemzetközi folyamatokra. „Tudjuk, hová vezetett ez az állapot” – hívja fel rá a figyelmet.
 
A múlt összefogásának szellemében a jövőért -  Az új világcsúcsról
 
     A múlt tanulságaiból Putyin a következő következtetéseket vonja le: Ma a világ meglehetősen viharos időket él át. Minden változik, a hatalom és a befolyás globális egyensúlyától kezdve a befolyásig társadalmak, nemzetek, egész kontinensek társadalmi, gazdasági és technológiai alapjaira. A múltban ilyen horderejű eltolódások szinte soha sem történtek meg nagyobb katonai konfliktusok, hatalmi szembesülés nélkül egy új globális hierarchia kiépítéséért. Hála a II. világháborúban szövetséges hatalmak politikusai bölcsességének és messzire látásának, lehetőség nyílt egy olyan rendszerre, amely korlátozza a szélsőséges megnyilvánulások terét még annak a versengésnek a közepette is, amely a világ fejlődésének történelmi velejárója. Putyin kötelességnek tartja ennek a rendszernek a fenntartását és fejlesztését, különös tekintettel a II. világháborúból győztesen kikerült három egykori szövetséges nagyhatalomra nézve. 1945-höz hasonlóan ma is politikai akarat szükséges ahhoz, hogy közösen tárgyaljunk a jövőről – írja. Köszönetet mond Hszi Csin-ping kínai, Emmanuel Macron francia, Donald Trump amerikai elnöknek, és Boris Johnson brit miniszterelnöknek, a Biztonsági Tanács állandó tagjainak, egyúttal atomhatalmak vezetőinek, hogy elfogadták kezdeményezését egy öthatalmi csúcstalálkozóra és készek részt venni rajta. A maga részéről hasznosnak tartaná, ha ezen a csúcstalálkozón lépéseket tennének olyan kollektív elvek megalkotására, amelyek előre vinnék a világ dolgait. „Őszintén szólva a béke megőrzésére gondolok, a globális és a regionális biztonság megerősítésére, a hadászati fegyverek ellenőrzésére, összefogásra a terrorizmussal, a szélsőségességgel és hasonló fenyegetésekkel szemben. Külön téma lehetne a világgazdaság helyzete, a koronavírus-járvánnyal tetézett gazdasági válság leküzdése. Hogy milyen súlyos lesz a járvány, és milyen gyorsan lábal ki a gazdaság a recesszióból, képességünkön múlik az összehangolt munkára, az igazi partnerségre” – vallja. Elfogadhatatlannak tartja, hogy a gazdaságot nyomásra és konfrontációra használják eszközként. A csúcs további fontos témájául ajánlja a környezetvédelmet, a klímaváltozás feltartóztatását, és a globális információs tér biztonságának szavatolását. Valamennyi témával kapcsolatban vannak elképzeléseink és javaslataink – tudatja. 
     „Nem férhet kétség ahhoz, hogy Oroszország, Kína, Franciaország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság csúcstalálkozója fontos szerepet játszhat a modern kihívásokra és fenyegetésekre adott közös válaszok meglelésében, és bizonyíthatja a közös elkötelezettséget annak a szövetségnek a szellemében, magasztos humanista eszményeiért és értékekeiért atyáink és nagyapáink vállvetve harcoltak. A közös történelmi emlék alapján bizalommal lehetünk egymás iránt, és bizalommal is kell lennünk. Ez szilárd alapot képezhet a sikeres tárgyalásokhoz és az összehangolt fellépéshez bolygónk stabilitásának és biztonságának fokozása, és minden állam jóléte és felvirágzása érdekében. Túlzás nélkül mondható: közös a kötelesség és a felelősség a világért, a jelen és a jövendő nemzedékek jövőjéért” – vallja Vlagyimir Putyin, az Oroszországi Föderáció elnöke „Valós tanulságok 75 évvel a II. világháború után” című írásában.+++
 
összeállította: Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke
 
Kiadta: Magyar Békekör
https://www.facebook.com/bekekor/

Lassú lépésekkel az új stratégiai stabilitás felé?

Bécs, 2020. június 23. kedd (MB)

     Munkacsoportok, köztük űrfegyverkezéssel foglalkozó szakértői csoport felállítását eredményezte a hadászati stabilitásról Bécsben folytatott kétnapos amerikai-orosz megbeszélés – jelentette a Magyar Békekör kedden.

     Mint Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes a TASZSZ-nak elmondta, a két ország fegyverzet-ellenőrzési megközelítése merőben eltér egymástól. Marshall Billingslea, az amerikai elnök fegyverzet-ellenőrzési kérdésekkel foglalkozó különmegbízottja sajtótájékoztatóján ezt azzal egészítette ki, hogy az Egyesült Államok minden atomfegyverre kiterjedő tárgyalást kíván folytatni, és Kínát is be akarja vonni a tárgyalásba.

     Amerika tavaly felmondta a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről (INF) kötött megállapodást, mert véleménye szerint Oroszország olyan robotrepülőket állított hadrendbe saját területén, amelyek sértették az egyezményt. Moszkva erre azzal válaszolt, hogy a szóban forgó fegyverek nem tartoznak az INF szerződés hatálya alá. Amerikai szakembereknek be is mutatta ezeket a fegyvereket – emlékeztetetnek rá megfigyelők. Egyidejűleg Moszkva is felmondta az INF-megállapodást, válaszul az amerikai lépésre, hiszen nem akart egyoldalú, viszonzatlan kötelezettséget vállalni.

     A szakértői csoportok július közepén látnak munkához, munkamódszerük, azaz személyes találkozásuk, vagy távolsági megbeszélésük pedig a koronavírus-járvány alakulásától függ.  

      Rjabkov hosszú, nehéz tárgyalásokkal számol, tekintettel az egymástól lényegesen eltérő álláspontokra. Irreálisnak tartotta Kína bekapcsolódását a tárgyalásokba. A Reuters emlékeztetett: Kína elutasította Washington sürgetését a stratégiai tárgyalásokon való részvételét illetően.+++

Kiadta: Magyar Békekör

https://www.facebook.com/bekekor/

Amerikai-orosz maratoni tárgyalás a hadászati stabilitásról

Bécsben hétfőn tíz órás tanácskozást tartott Oroszország és az Egyesült Államok megbízottja a hadászati stabilitásról, azt követően, hogy az Egyesült Államok felmondta a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverzetekről (eurórakéták) 1987-ben kötött megállapodást. Amerikai részről Marshall Billingslea, fegyverzet-ellenőrzési kérdésekkel foglalkozó elnöki különmegbízott, orosz részről pedig Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes vett részt a zárt ajtók mögött tartott megbeszélésen. Noha egyik fél sem adott tájékoztatást a megbeszélés kimeneteléről, a Magyar Békekör magát a tárgyalás tényét is figyelemre méltónak tartja, tekintettel Washington eddigi elzárkózására az Oroszországgal kapcsolatos ilyen tárgyú megbeszélésektől.

https://www.facebook.com/bekekor/

Antirasszista tüntetők belegázoltak Trump lelki világába

Washington, 2020. június 23. (MB)

     A faji egyenjogúságért tüntetők hétfőn éjjel le akarták dönteni Andrew Jackson egykori amerikai elnök Fehér Ház előtt álló lovas szobrát – jelentette a Magyar Békekör hírügynökségi források alapján.

     Jackson 1829-1837 között töltötte be az Egyesült Államok elnöki tisztségét, és arról híresült el, hogy támogatta a rabszolgatartást, és bennszülött indián-törzseket deportáltatott a rabszolgatartók ültetvényeire a történelem által „könnyek ösvényeként” feljegyzett úton át. Donald Trump amerikai elnök példaképének tekinti Andrew Jacksont – írta a Békekör.

     Elnökké választása utáni egyik első intézkedéseként kiakasztatta Jackson portréját az ovális iroda falára, és koszorút helyezett el Jackson tennesse-i ültetvényén található síremlékén, az egykori elnök születésének 250. évfordulóján – tájékoztatott róla a Békekör.

     A tüntetők kötelekkel próbálták ledönteni a szobrot, de talapzata túl erősnek bizonyult, és nem tudták végrehajtani tervüket. Közben a rendőrség is beavatkozott, és paprika gázzal oszlatta fel a tömeget.+++

Kiadta: Magyar Békekör

https://www.facebook.com/bekekor/

A világválságból világméretű együttműködéssel lehet kilábalni

Moszkva, Peking, 2020. június 19. péntek (MB)

    Szorosabbra vonják az orosz-kínai együttműködést Washington feltörekvő Kelettel szemben tanúsított ellenséges politikájának meghiúsításáért – értékelte a Magyar Békekör a legfrissebb fejleményeket, pénteken.  

    Miközben az Egyesült Államok a „First Amerika” politika jegyében egymás után mondja fel a katonai, gazdasági, környezetvédelmi és jogi biztonság alapjául szolgáló nemzetközi egyezményeket, Oroszország és Kína az együttműködés megerősítésében látja annak lehetőségét, hogy kilábaljanak a koronavírus-járvány tetőzte világméretű válságból. „A helyzet közös erőfeszítést követel meg. Fel kell ismernünk az új lehetőségeket, melyeket a kialakult helyzet kínál! Meg kell értenünk, hogy a válság leküzdése érdekében fel kell hagyni a külkereskedelmi diszkriminációval, meg kell szüntetni a devizamonopóliumot a külkereskedelemben és a pénzügyekben, fel kell gyorsítani a digitalizálást” – mondta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az „Egy övezet, egy út kezdeményezés” (Belt and Road) keretében rendezett magas szintű videokonferencián, csütörtökön.

     Kína és Oroszország elsőbbséget tulajdonít az Eurázsiai Gazdasági Unió és a Belt and Road közti viszony fejlesztésének. Kína kereskedelmi-gazdasági megállapodást kötött az Eurázsiai Gazdasági Bizottsággal, a szerződés 2019. októberben lépett életbe, most pedig közös munkabizottságot hoznak létre az EGU és a kínai kormány részvételével.  Oroszország szerint az EGU-t nyitottá kell tenni minden csatlakozó előtt, amolyan „integrációk integrációjává” kell változtatni, megteremtve a válság leküzdéséhez szükséges világméretű összefogást és együttműködést.

     Az Eurázsiai Gazdasági Uniónak jelenleg Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Örményország a tagja. A kínai Egy övezet egy út kezdeményezés több mint hatvan országra terjed ki. A terv gazdasági, politikai és védelmi célokat szolgál – tájékoztatott a Békekör.+++

Kiadta: Magyar Békekör

Facebook és WordPress

Negatív amerikai válasz a kínai enyhülés-keresésre

Honolulu, Peking, 2020. június 18. csütörtök (MB)

     Kínai kezdeményezésre szerdán rendkívüli tanácskozást tartottak Hawaii-on a két ország közötti katonai, politikai és kereskedelmi feszültség enyhítéséért, a tárgyalás közben Trump elnök rendeletet írt alá szankciókról Kína ellen – tudatta a Magyar Békekör hírügynökségi jelentések alapján.

     Az amerikai elnök az Ujgur kisebbség elnyomásával indokolta lépését. Kína ellenlépéseket helyezett kilátásba.

     Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és Jang Csie-cse, a kínai elnök diplomáciai főtanácsadója hat órás megbeszélésén a két ország viszonyát érintő minden fontos kérdés szóba került ugyan, de az álláspontok kölcsönös kifejtésén kívül nem sok történt. Inkább arra szolgált, hogy pontosan megismerjék egymás véleményét – jelezte a Békekör tudósítója. Megjegyezte: az Egyesült Államok vezető köreit rendkívül aggasztja a feltörekvő keleti hatalom gyors katonai és gazdasági megerősödése. Csendes-óceáni és világhatalmi hegemóniáját félti Kínától, különösen a kínai-orosz szövetségtől.

     Washington minden kínálkozó lehetőséget kihasznál Kína belső helyzetének gyengítésére a hongkongi lázadás szításától kezdve a Kínában élő kisebbségek Peking ellen tüzeléséig. Kétségtelenül valós problémákat is feszeget, de célja Kína megerősödésének feltartóztatása. Szándékára jellemző az a leleplezés, amelyet John Bolton volt nemzetbiztonsági főtanácsadó tett most megjelent könyvében, miszerint Trump elnök Hszi Csin-pinggel folytatott egyik megbeszélésén arra kérte a kínai elnököt, segítsen neki újraválasztásában. Cserében felajánlotta, hogy szemet huny az Ujgur-kérdés felett – írta a Békekör tudósítója.+++

Hszi Csin-ping a Kínai Népköztársaság Elnöke Kiadta: Magyar Békekör

Donald Trump az Egyesült Államok Elnöke

Elhúzódik a harc a világ vezető szerepéért folytatott gazdasági és politikai küzdelmében.

Facebook és WordPress

Vádat emelnek az atlantai gyilkosságot elkövető rendőr ellen

Paul Howard, Atlanta ügyésze hétfőn bejelentette, hogy a hét végéig vádat emelnek az ellen a rendőr ellen, aki június 12-én hátba lőtte a 27 éves Rayshard Brooksot. A fekete férfi belehalt sérüléseibe. Az ügyészi bejelentés előtt Atlanta törvényszéki orvosa gyilkosságnak minősítette az esetet.

Howard ügyész felkereste az áldozat feleségét és a következőket mondta: „Azt akarom, hogy tudja, s a tüntetők is tudják, hogy hallgatunk rájuk. Nyilvánvaló, hogy országunk rendőri szerveiben faji előítéletek élnek. Ez ellen nem lehet úgy védekezni, hogy homokba dugjuk a fejünket, és azt mondjuk, elszigetelt esetekről van szó!” Atlanta polgármestere elrendelte a rendőrség átszervezését, és a büntető törvénykönyv felülvizsgálását a történtek miatt.
Atlantában és más amerikai nagyvárosokban hétfőn is folytatódtak a tüntetések a rendőri brutalitások miatt, a faji egyenjogúságért.

Bejárta a világot az a fotó, amelyen egy fekete megment egy sérült fehéret egy angliai tüntetésen, és vállán biztonságos helyre viszi. Tettének különleges jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy míg a fekete a faji megkülönböztetés ellen tüntetett, a jobboldali radikális fehér a rasszisták táborához tartozott.
A sérültnek sem társai, sem pedig a rendőrök nem nyújtottak segítséget – írják az amerikai lapok. Az Egyesült Államokban a “nap hőseként” ünnepelték a feketét.

Nemzetközi kérdéssé avatta a rasszizmust az ENSZ

54 afrikai ország kezdeményezésére szerdán Genfben összeül az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, hogy a rasszizmusról és a rendőri brutalitásról tárgyaljon – értesült a Magyar Békekör hétfőn. A tanácskozást sürgősségi elsőbbséggel kérte Burkina Faso, az ENSZ pedig elfogadta. Az afrikai államok kezdeményezésének közvetlen előzménye az a rasszista rendőrgyilkosság volt, amelynek George Floyd esett áldozatául Minneapolisban.