Tisztelt jelenlévők, az országunk békés jövöjét féltő honfitársak !
Bizonyára meglepődés – netán értetlenség – fogadta a jelen megmozdulásra hívó híradásokból látható mozgósító kört. Együttes fellépésre hívtuk Önöket és minden, a szomszédunkban folyó háborútól-öldökléstől Magyarország békés holnapját féltő állampolgárt olyan pártok, szervezetek nevében, akik úgy a világlátásuk, mint működési alapirányultságuk szerint eléggé eltérő, helyenként akár egymásnak ellent is mondó nézeteket vallunk. E témában pedig egységesen még bátorítjuk is a kormányt – méghozzá a szinte minden egyéb megnyilvánulásában a társadalmi érdeket, a hatalomgyakorlási megoldásokat, a meztelen életben maradási lehetőségeket napjainkra már elviselhetetlen mértékűvé alacsonyító kormányt – az Oroszország és Ukrajna közötti proxy-háborúhoz való hozzáállásban képviselt külpolitikai törekvései folytatásában. E háború tulajdonképpen az USA által lett kiprovokálva és az ő politikai-gazdasági érdekeinek a NATO-tag európai országok elamerikanizálódott, globalizáció-orientált, de mondhatni bamba vezető köreinek a kiszolgálásával kísérődik, Egyúttal szeretnénk a kormányt a hazánk érdekeinek a még határozottabb képviseletére felhívni !
Csak pár szóban szeretném felvillantani a mindezen kérdéskörben magyarázatot adni képes objektív elemeket.
Előszőr is, ahogy magában a társadalomban, úgy a jelen megmozdulást szervező békekezdeményező fórumban is világosan felismerhetően nem valamiféle szovjet-időszakhoz kötődő nosztalgikus utánérzet jelenik meg a katonai szembenállást illető eligazodásban, bár kétségtelenül lehet alapja a szocialista időszakban a Szovjetúniótól hosszú éveken át kapott sokirányú segítségre emlékezésnek, a tegnapi szövetségest az ellenséges oldalon új szövetségessel felváltó politizálást óhatatlanul kísérő közvélemény-beli etikai megfontolásoknak, de nem játszik szerepet a még a II. Világháborút megelőző korszakban velünk szemben semmiféle háborús, v. erőszakos cselekményt el nem követő Szovjetúnióval szemben a részünkről kezdeményezetten létrejött hadiállapot után a magyar megszálló csapatok által százezres nagyságrendben elkövetett aljasnál aljasabb gyilkosságok, háborús bűntettek és kegyetlenkedések miatt az utókortól illőnek tartható valamiféle bűnbánat megnyilvánulása sem.
Akkor talán, ritkaságként, a közvélemény alakulásában megmutatkozó, a természetes gondolkodási folyamat eredményeképpen adódó magas szinvonalú stratégiai megfontolások eredményeznék a felismerést, hogy Oroszország javára írandó a tavaly február 2-én megkezdődött harci cselekményeket megelőző háromirányú biztonsági alapkövetelményei elfogadásának, de még a tárgyalásba vételének az elutasítását is eredményező többszöri próbálkozásából logikusan következő preventív cselekvési jog ? És bár az ezen megközelítésből származó kinyilatkozás képezi az alapját az Oroszország agresszorkénti megbélyegzését propagandisztikus célból elérni kívánó EU-s próbálgatásoknak, de világosan érthető az, hogy az EU-val felemás kapcsolatot fenntartó magyar külpolitika kényszerűen beáll a megbélyegzést kinyilvánítók sorába. Ugyanakkor az önálló megnyilatkozásokban kifejezett, a ténylegesen szembenálló két oldallal (úgymint Oroszország és a NATO-val kooperáló USA) egyaránt fennálló gazdasági-kereskedelmi kapcsolataink fenntartásának elengedhetetlen fontosságára hivatkozó álláspont kifejtésekből az is egyértelműnek tűnik, hogy a magyar kormány valójában nem azonosul a kiprovokált háborúban Orfoszország agresszorkénti szerepének hirdetésével !
A fórum-beli együttes értékelésünk alakulásában azonban helyet kap az olyan közös felismerés, hogy a Szovjetúnió hitleri megtámadása idején életre hívott, Sztyepan Bandera neve és eszmei irányítása alatt működő, több, mint 300.000 lengyel és 160.000 zsidó lakos legyilkolásával – szó szerint, abban az időben – büszkélkedő ukrán náci-fasiszta szerveződés reinkarnációját hívta életre, tűri meg és támogatja a mai ukrán rezsim: csak Ogyesszában a 2014 május 2-i pogromban nem kevesebb, mint 34 személyt (köztük állapotos nőt) gyilkoltak meg az Azov néven tevékenykedő náci fasiszták ! Akik további működésének megszüntetése, a felelősségre vonások elvégzése egyrészt valamennyiünk, egész Európa érdeke, másrészt pedig ez a kívánatos változás a csak hadműveletekkel elérhető orosz beavatkozás eredményeképpen lehet reálisan várható. Köszönve mindezt az Ukrajnát a politikai-gazdasági hatalmának érvényesítése érdekében támogató nyugati segítségnek.
A társadalomban egyre erősebben, nem véletlenül és első sorban a fiatal generáció soraiban terjed egy egészséges USA-ellenesség, de legalábbis kritika, amelyet az a felismerés táplál, hogy az amerikai politika a világhegemóniás törekvések fenntarthatóságának akár hullahegyeken keresztül is végre hajtandó érdekét hivatott szolgálni – persze a világban ennek következtében folytatódó tömeges elszegényedés, irányítatlan (és ezért reménytelen) túlnépesedés, az energia függőség, klimatikus változások (stb.) negatív alakulásával egyetemben. És a fiatalok számára az is egyértelműen látható, hogy ennek az útját állni csak a többpólusú világ előretörését gesztoráló Oroszország és Kína együttes fellépése képes. Ennek a felismerésnek a következménye ma az orosz-ukrán háborúhoz való kvázi „oroszbarát” hozzáállásuk is.
Azonban a legütősebb érv az eltérő világlátású szervezetek együttes fellépésre inspirálódásához végülis egy további megfontolás: éspedig az attól való félelem, hogy – alapvetően a NATO-tagságunk révén – hazánk belesodródhat egy Oroszország-ellenes katonai fellépésbe, egy háborúba! Amiből nem kérünk és nem csak a fentebb említett okokra tekintettel ! A kormányt e kérdéskörben illető támogatásunk éppen annak szól, hogy hihetően látható, tisztában van azzal, hogy sem a kárpát-ukrán területen élő magyarságnak, sem hazánk lakosságának egyáltalán nem érdeke a kölcsönös tisztelet alapján kialakult és fennálló baráti-jószomszédi kapcsolati szálaknak géppisztoly lövedékek általi megsemmisítése !
Tudjuk, a megoldás roppant egyszerű lehetne: búcsút kellene inteni a korunk legreakciósabb, a tőkés rendszer védelmében jeleskedő és egyedüli hivatásaként az Oroszország „féken tartásáról” álmodozó, rég lejárt szükségszerűségű szervezetben, a NATO-ban fennálló tagságunknak ! De azt is látjuk, hogy ez már egy súlyos geostratégiai kérdéssé válna (akárcsak úgy, mint analóg módon 1956-ban ilyen volt a VSz-ből kilépés felvetése is), de az igenis realizálhatónak tartható, ha a tömegek politikai vélemény nyilvánításának bázisán Magyarország felfüggesztené részvételét a NATO katonai szervezetében, mint tette ezt egykoron Franciaország !
Csak egy villantás azokról, akik nem a tényleges békét kizárólagosan elérni képes, az elengedhetetlen szuverenitási biztosíték iránti igényt elfogadó és annak részleteit tárgyalásos úton rendező folyamatban látják: ők az ’európéjerista’ liberálisok, az USA globalista-hegemonisztikus politikájának hívei és kiszolgálói. Lelkük rajta !
Azonban megemlítést érdemel, hogy ellenzők a baloldalon is találhatóak. A számukra nem az alapkérdéshez, az ország sorsának alakulásához kapcsolódó felelősség érvényesítése a lényeg, hanem a békés jövőnk megőrzéséért folytatandó minél szélesebb összefogás szempontjaitól független kérdésekben elfoglalt álláspontjukhoz ragaszkodás tüzön-vizen keresztüli kiélése. Azaz: az ideológikus és/vagy társadalom filozófiai kérdésekben egyébként velük ellentétes nézeteket képviselő szerveződésekkel még az ilyen igazán alapvető következményekkel járható kérdésben sem hajlandóak semmiféle összefogást kialakítani. Erre a szűklátókörű magatartásra pedig illik egy másik, úgyszintén népi bölcsességet kifejező mondás: majd kijózanítja őket a sír. Mármint az elvesztett, idegen érdekekért eltemetett nemzeti függetlenségünk és létünk sírja !
Már csak arra szeretnék emlékeztetni: napjaink nagyhangon harsogott közvélemény alakító célzatú propaganda szólamait hallgatva, miszerint Oroszország egy agresszor, mindig is az volt, ráadásul a szomszédai lerohanására törekszik, álljon itt egy alapvető tény (és aki gondolkodik, ért is belőle): a NATO 1949 április 4-én alakult meg Washingtonban, a Szovjetúnióban az atomfegyver hadrendbe állításának nyomására, az ellene lehetséges fellépés (mármint a rátámadás !) hatékonyságának mintegy helyreállítása igényének a következtében. Pillanatnyilag Oroszország több, mint 140 harcászati eszközt is tartalmazó (tehát nem csak megfigyelési feladatú) támaszponttal van körülvéve. Akkor a Szovjetúnió, elkerülhetetlen válaszintézkedésként a Varsói Szerződést alapította meg Varsóban 1955 május 14-én (tehát 6 évvel a NATO létrehozása után), mely szervezet magának az alapítónak a világtörténelem egyik legnagyobb szabású árulásaként bekövetkezett felbomlását követően 1991 júl. 1-én szűnt meg. De a NATO mindmáig – és szélesítését illető minden önfékező ígéretét hanyagul figyelmen kívül hagyva – fennáll ! De úgy-e nem okoz kétséget senkinél, hogy ugyan miért is; mi is lehet manapság a szerepe …?
Az én korosztályom számára biztosan érthető lesz a felemlegetése egy ’50-es évek-beli propaganda dalnak. Akkoriban – TV még nem lévén – mozgalmi dalok szövegeiben folyt az irányadó propaganda terjesztése. A dal címe: „A béketábor legyőzhetetlen”. Szovjet eredetű volt (szövegét I.Frenkel, zenéjét V. Bjelij szerezte) és Lányi Viktor magyar fordításában már az 1951 évi kiadású dalos füzetben adta hírül, hogy
„Új tűzkohót szít a tőkés Nyugat, új háborúra uszít, bujtogat”
Úgy-e milyen érdekes: az agresszív, békét veszélyeztető fellépés veszélye már a hidegháború megkezdésének pillanatától tetten érhető volt ! Csakhogy sajnos, a kor e tárgykörbe tartozó meglátása és félelme napjainkban még ugyanúgy aktuális !!!
Így hát én is e dalocska refrénjével, mint záró gondolattal, az együttes fellépésünket megvilágító válasz sűrítményeként fejezem be a mostani ismertetésemet:
„A béketábor legyőzhetetlen, a béke útja biztos út,
Ha összetartunk rendületlen, legyőzzük végleg a háborút !”
Hirschler Tamás, a MAL elnöke
Magyar Békekör 