Budapest, 2024. május 21. kedd (MSZF)
Kérdezik a Magyar Szociális Fórumtól (MSZF), kire szavazzanak a június 9-i európai parlamenti és önkormányzati választáson.
Társadalompolitikai együttműködési keret lévén az MSZF nem vesz részt a választási kampányban. Az emberek magánügyének tartja, kire, milyen pártra szavaznak, s kire nem. Ám a sok-sok magánügy közüggyé válik a szavazás eredményeként, ezért nem kerülhető meg, hogy ne nyilvánítsunk véleményt a két legégetőbb problémáról, a békéről és a megélhetésről.
Hazánkat az a veszély fenyegeti, hogy ha nem áll ellen, NATO-és Európai Uniós szövetségesei belesodorhatják egy Oroszország elleni háborúba, melyből csak vesztesen kerülhetne ki. A nyugati szövetségi rendszer, melyhez tartozunk, abban az illúzióban ringatja magát, hogy legyőzheti Oroszországot. Mára már NATO-csapatok küldését, és taktikai atomfegyverek bevetését is fontolgatja. Ha a NATO hadba lép Oroszország ellen, Magyarország akkor sem maradhatna ki a háborúból, ha szeretné. Megkönnyíti a NATO dolgát, hogy a magyar kormány 2022. évi 1294. számú rendeletével megengedte, hogy NATO erők haladjanak át hazánk területén szárazföldi és légi úton, és szükség esetén Magyarországra települjenek.
Orbán Viktor kormánya, minden kettőssége ellenére békepárti kormány. „Kállay kettőse” hazánk földrajzi helyzetéből, és kettős kötődéséből fakad. Kereskedelmünk 80 százalékát az EU-val bonyolítjuk le, az energiahordozók 80 százaléka viszont Oroszországból származik. Egyszerre kell megfelelnie a nyugati szövetségi rendszernek, és a Kelettel való békés együttműködéshez fűződő magyar nemzeti érdeknek. Nem egyszerű feladat, és nem is mindig sikerül. Valószínűleg kevesebbet kellene beszélni a békéről, és többet tenni érte.
Ez a kormány ugyanúgy adós a szegénység felszámolásával, és a létminimum alatt élő 2-2,5 milliós sereg emberhez méltó megélhetésének biztosításával, mint az elődjei voltak. A rendszerváltást követő egyik kormány sem változtatott széles társadalmi rétegek ember alatti állapotán, nem tartotta szükségesnek felemelni őket, hanem „törmeléktársadalomként” leírta őket, mintha semmi közük sem volna hozzájuk. Ennek következménye, hogy hazánkban közel fél millióan tengődnek havi 25 ezer forintból, annak minden következményével egészségükre és élettartamukra. Évről-évre emberek százai fagynak meg fűtetlen otthonukban. Az árak elszabadulása miatt a középréteg kevésbé tehetős része is elszegényedik. Politika-erkölcsi állapotainkra mi sem jellemzőbb, mint hogy miniszter lehet egy olyan ember, akinek társadalmi hitvallását úgy ismerhette meg az ország, hogy „Akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Amióta Magyarországon kapitalizmus lépett a szocializmus helyébe, folyamatosan mélyült a szakadék gazdagok és szegények között, napjaink urambátyám viszonyai közepette pedig személyekre lebonthatóan is oly visszataszítóvá vált az állapot, hogy sok millióan többé még akkor sem kérnek belőle, ha az előzmények ismeretében tisztában vannak vele, hogy a háborúpárti szocialista-liberális ellenzék nemcsak megélhetési gondjukon nem változtat, hanem még az életüket is veszélybe sodorhatja kardcsörtető politikájával.
Bármilyen visszás is a helyzet, el kell döntenünk, mit tartunk előbbre valónak, fontosabbnak: az életet, még ha nyomorúságos is, vagy a társadalmi gondjainkat háborúval tetéző „megoldást”. Annak tudatában kell döntenünk, hogy ma Magyarországon nincs olyan parlamenti erő, amely ezt az ellentmondást fel akarná oldani. A parlamenten kívül, újonnan megjelent botcsinálta politikusok közül egy sem akad, aki módosítani akarná az értékelosztást a bérből és fizetésből, nyugdíjból élő többség javára. Ráadásul háborúpártiak is.
Léteznek ugyan kisebb pártok és civil szervezetek, amelyek közösségi értékrendet vallanak a magukénak, de nem tudnak labdába rúgni, mert elszigetelésükhöz közös érdeke fűződik kormánytöbbségnek és ellenzéknek egyaránt. Sem az állami, sem a magántulajdonosi média nem ad lehetőséget olyan egyesületek, mozgalmak nézeteinek népszerűsítésére, amelyek korlátozni akarják a fináncoligarchia hatalmát, és a társadalmi érdek szolgálatába akarják állítani a tőkét, biztosítani akarják a működéséhez szükséges hozamot, és a tisztességes profitot, de nem hagyva, hogy politikát diktáljon.
A népre vár a feladat, hogy olyan politikai erőt válasszon magának, amely érte van, nem pedig egy szűk maroknyi rétegért. Nagy feladat, de megkerülhetetlen még akkor is, ha a 2024. június 9-i választás nem erről szól.
Az európai parlamenti választás tétje a béke. Ha marad a jelenlegi felállás, akkor a háborús politika folytatódni fog, esetleg még háborút is indíthatnak Oroszország ellen, belesodorva minket is. Ha viszont sikerül többségbe juttatni a békepárti európai erőket, akkor leválthatjuk az EU jelenlegi vezetését, és a kiegyezés útjára léphetünk az oroszokkal. A NATO-t közvetlenül ugyan nem érinti az EP választás kimenetele, a novemberben esedékes amerikai elnökválasztás viszont annál inkább. Míg az utóbbira nincs befolyásunk, az EP választás eredménye rajtunk is múlik.
Ami az önkormányzati választást illeti, az MSZF-nek az a tapasztalata, hogy a polgármesterjelöltek és az önkormányzati képviselők kiválasztásában a választókat sokszor, mind gyakrabban nem annyira a párthovatartozás vezérli, mint inkább olyan személyes tulajdonságok, mint a becsületesség, a tisztességes emberi hozzáállás, a közösség érdekében álló konkrét célok és a tenni akarás értük.
Kiadta: MSZF
Magyar Békekör 