Budapest, 2022. október 11. kedd (MB)
Magyarország energiaellátásának biztonságáról és a békéről kíván tárgyalni Moszkvában e héten Szijjártó Péter külügyminiszter.
Az Orbán kormány eddig azt állította, hogy hazánk energiaellátása biztosított, s a nyugati szankciókkal sem sikerült kikezdeni. Akkor hát miért a túra? Még nagyobb biztonságra volna szükség? Hisz’ abból sohasem elég? Vagy netán’ nemcsak energia utánpótlásról volna szó? Kormányunk esetleg kezdené belátni, hogy biztonságra nem csak nekünk van szükségünk, hanem másoknak is?
Eljutottunk volna végre a felismeréshez, hogy fel sem merült volna sem energiaellátási kérdés, sem háború, ha a NATO, benne Magyarország elismertük volna Oroszország jogát határainak biztonságához, és igen mondtunk volna az európai biztonsági és együttműködési rendszer megteremtésére vonatkozó 2021. december 15-i javaslatára? Ahelyett, hogy nemet mondtunk volna rá NATO-szövetségeseinkkel együtt?
Kezdenénk felismerni, ki akar békés együttműködést és ki az, aki nem? Csak nem az Északi Áramlat vagy a kercsi híd felrobbantása miatt világosodtak meg vezetőink? Vagy netán’ a Török Áramlat vezeték szeptember 22-re tervezett, és meghiúsított felrobbantása okozott riadalmat a népünk jólétét oly féltő kormánykörökben? Még annak a puszta gyanújától is elhatárolódunk, hogy röpködő diplomatánk újabb utazási kedvét az orosz rakéták váltották volna ki annak bizonyítékául, hogy nincs patthelyzet az ukrajnai fronton, hanem kizárólag Moszkván múlik a kijevi rezsim sorsa, melyet nekünk még akkor is szeretnünk kell, ha szívből utáljuk, mert Washingtonból és Brüsszelből azt parancsolták, hogy szeressük.
A gáz kell, de a béke nem? Mert szövetségeseink azt mondják, hogy ne kelljen? Aggódunk Kárpátaljáért, de elítéljük az ukrajnai oroszok önrendelkezési jogát? Agressziónak nevezzük az ukrajnai orosz beavatkozást, de szemet hunyunk afölött, hogy a minszki megállapodás végrehajtása helyett ezrével irtották a donbászi oroszokat? Odaát élő honfitársainkat pedig ágyútölteléknek használják, hiszen Kijev szemében amúgy sem őshonosok?
Téboly a budai várban!
Úgy látszik, a véget nem érő „Kállay kettős” közepette kezd forróvá válni a talaj uraink lába alatt! Dönteniük kellene, hogy mi legyen. De nem mernek. Zsebük Nyugatra húz, békés jövőnk viszont Keletre! Így aztán utazgatnak, mert útközben a legjobb. Pedig nem Moszkvát kell meggyőzni a békés együttműködés fontosságáról, hanem saját szövetségeseinket, akik teletömik fegyverrel a szomszédunkat, minket pedig térképnek néznek. Ha nem tudnánk megértetni magunkat velük, be kellene látnunk végre, hogy nekünk nem olyan „barátokra” van szükségünk, akik nem hagynak minket békében élni másokkal, hanem olyanokra, akik örülni tudnak, ha jó viszonyban élünk mindenkivel, Kelettel és Nyugattal egyaránt.
Simó Endre, a Békekör elnöke
Magyar Békekör 
Eddig szimpátiával és érdeklődéssel olvastam a Békekör közleményeit. Sajnos az utóbbi időben egyre többet találkozom felelőtlen és sértő megnyilvánulásokkal azok iránt, akik minden tehetségüket és tudásukat latba vetve próbálják hazánkat a felszinen tartani és egyben ebből a háborúból kimaradni. Az önök kommentjei egyre inkább hasonlítanak a csahos zorbánozó csürhe megnyilvánulásaihoz. Ezért úgy kell döntsek, hogy ezentúl nem érdekel az önök véleménye.
KedvelésKedvelés
Úgy véljük, ön nem elsősorban az ország békéhez és biztonságos léthez fűződő érdekét tartja szem előtt, mint inkább a kormányét. Véleményünk szerint a kettő nem feltétlenül egyezik. Ha pedig nem egyezik, a Békekör a nemzeti érdeket tartja elsődlegesnek.
Tisztelettel,
MB szervezés
KedvelésKedvelés
Csak egyetérteni tudok a fenti kommentárral. Én is így gondolkodom az ukrán háborúról.
KedvelésKedvelés
A fenti bejegyzést olvasva hirtelen az az érzésem támadt, mintha mindezt Toroczkai (alias Tóth) Laci vetette volna papírra. Amolyan, partvonalon kívülről való bekiabálásként kezelem azt az egészet. Azt, hogy mi a jó a magyar nemzetnek, azt sokan meg tudnák fogalmazni, akár egyetlen A4-es ívlapnyi terjedelemben is, ám a politika nem a vágyakról szól, hanem a vágyak lassú, fokozatos érvényesítéséről. Ebben a folyamatban olykor olyan érzése is támadhat a beavatatlan szemlélőnek, mintha nem egészen a jó irányba haladnánk. Én bízok az általam és a magyarság többsége által megválasztott vezetőkben, figyelek, de nem okoskodok. Ők tudják amit tudni kell, és igen, van olyan dolog is, ami nem rám/ránk tartozik ebben a nehéz politikai játszmában.
KedvelésKedvelés
Szemet hunyni létünket érintő kérdések fölött, lemondást jelent saját sorsunk alakításáról. Függetlenül attól, hogy ki a cikk szerzője.
KedvelésKedvelés